Tabitha Suzuma: Forbidden - Kimondhatatlan

A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.

Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…







Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 392 
Fordító: Molnár Edit


❉❉❉

Nagyon nehéz megfogalmazni a gondolataimat a könyvről, mert az egyik legnagyobb tabunak számít a témája, ami nem más, mint a testvérek közötti szerelem. A mély és erős érzelmek meglehetősen hatnak az emberre az olvasás alatt, szóval aki a kezébe veszi a könyvet, előre készüljön fel lelkileg, és legyen kicsit nyitottabb szellemű. Sokan elítélhetik ezt a könyvet, vagy éppen undorítónak tarthatják, ezért egyből elzárkóznak az olvasása elől, de mégis van egy sajátos stílusa, ami miatt megéri elolvasni, és kicsit gondolkodni rajta.

A főhőseink Maya és Lochan, az idősebb testvérpár közösen gondozza a háztartásban élő három kisebb gyereket, Willát, Tiffint és Kitet, mivel az apjuk lelépett Ausztráliába az új családjával, és nem fizet semmit nekik, az anyjuk pedig ideje nagy részét új pasijánál tölti, amikor pedig itthon van, akkor pedig nagy mértékű alkohol hatása alatt van. A tizenhat éves Maya és a tizenhét éves Lochan nagy fáradalmak ellenére is igyekszik helyt állni mind az iskolában, mind otthon, mert nekik kell gondoskodni a gyerekekről, az ételről, a rendről, tisztaságról, közben pedig az iskolában is jól kell teljesíteniük, főleg Lochannek, mert alig fél év múlva betölti a tizennyolcat és érettségiznie kell. Azonban a sok gond ellenére Lochan még elég nehéz eset is, mert nem túl kommunikatív az idegen emberekkel, sőt még a saját osztálytársaival, tanáraival sem, képtelen egy értelmes mondatot kibökni és kiselőadást tartani, ami miatt lenézik és kibeszélik a társai. 

A sok felnőtt problémák közepette a két fiatal elkezd egymáshoz közeledni, mély barátságuk a
testvéri kötelék mellett valami másba, valami nem megengedett érzésekbe kezd átfordulni.  Próbálják mindketten elhessegetni, és kitörölni a nem helyén való érzelmeket, azonban nem sokáig tudnak ellenállni belső vágyaiknak, és elkezdenek lassacskán egyre jobban közelebb kerülni a másikhoz.
Nagy teher nehezedik rájuk ezzel a titokkal, amely nem csak hogy elítélendő, emellett még bűncselekmény is, és ha kitudódik a közöttük lévő szerelem, elveszik tőlük a kicsiket, akiket édesanyjuk képtelen normálisan felnevelni, mivel egyre többet nem tartózkodik otthon.

A történet egy kicsit laposnak mondható, de egy család mindennapjaiba csöppenünk, és azt láthatjuk, hogyan élik át a hétköznapokat és a hétvégéket, hogyan birkóznak meg a nehézségekkel és a váratlan akadályokkal.

A karakterekkel volt egy kis problémám, mivel nem voltak annyira szépen kidolgozva, ezért nem is nagyon kerültek közel hozzám. Talán a férfi főszereplőt tudnám kiemelni, de őt is nehezen tudtam megkedvelni, mert kicsit fura stílusa volt, meg néha elég számomra nem megfelelően viselkedett, viszont ő elég nagy karakterfejlődésen megy keresztül a történet során, és nagyon tetszett, ahogy az érzelmek hatására lassanként önmagára is rátalál, és elkezd megnyílni más embereknek. Az otthoni énjét kifejezetten megkedveltem, mert nagyon odaadóan és gondoskodóan bánt a gyerekekkel.

Maya nem igazán kedveltette meg magát velem, különösebb bajom nem volt vele, egyszerűen csak egy karakter volt, de semmi több. Ő tényleg a gyerekekért él, mindent megtesz értük és igyekszik mindig megtartani a békét. Maya már régóta legjobb barátjaként és nem csak testvérként tekintett a bátyjára, hatalmas rajongással van iránta.

Érdekes volt, hogy nem volt semmilyen előítéletem, sem undorodásom, semmi olyan, amit ilyenkor kellene érezni, hanem még drukkoltam is nekik, hogy megoldjanak mindent, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogyan ők szeretnék, hogy egymás mellett maradhassanak. Kívántam, hogy az emberek ne ítéljék el őket, hogy értsék meg, lássanak mélyebbre, fogadják el. 

Azonban az élet nem ilyen egyszerű.

Az élet kegyetlen.

Ez a könyv is az. 

Végig amíg olvastam azon kattogtam, hogy ebből mi fog kisülni, mi lesz a vége, mi fog történni. Mindenre számítottam, csak erre nem. Lefagytam, megdöbbentem, a szívem megállt egy pillanatra, még levegőt se bírtam venni, és csak azt suttogtam: basszus, basszus...

Még most is nagyon bennem van a könyv, a végjáték, a lezárás, sőt, még tuti egy darabig velem lesz, mert teljesen felbolygatja az ember lelki világát. 

Ezt leszámítva, nem tudok neki 5 csillagot adni, egyrészt a karakterek miatt, másrészt én hiányoltam belőle valamit, amit nem tudok nagyon megfogalmazni. Ennek ellenére úgy érzem, megérte elolvasnom, hogy egy ilyen témát boncolgató könyvet is megismerhettem, és örülök, hogy nem zárkóztam el az ilyen jellegű, Rázós könyvek elől sem. 





Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek: 

"Mikor adod fel a küzdelmet, mikor döntesz úgy, hogy ami sok, az sok? Erre csak egy válasz lehetséges. Soha."
*
"Az emberi szervezetnek táplálékra, levegőre és szerelemre van szüksége a túléléshez."
*
"Nincs az a fizikai fájdalom, ami semlegesíthetné a lelki gyötrelmeket."
*"A szép pofi meg a jó test nem elég ; egy kapcsolathoz több kell ennél."
*
"Az érzelmekre nem vonatkoznak a törvények, a tiltások. Senki sem szólhat bele, milyen mélyen és szenvedélyesen szeretjük egymást."
*

"– Mindig az első lépés a legnehezebb."






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése